Mindjárt eltelik öt perc, hogy nem írtam még egy mondatot sem, amit mostanában kitűztem magamnak, hogy ennyi időt szánok összeszedni a gondolataimat. Sajnos címet nem tudok nagyon kitalálni egy-egy bejegyzéshez, mert sokszor mindegyik mondatom másról szól. Amúgy is mindig közepesek voltak az iskolába a fogalmazásaim, így nem is tudom miért veszem elő újra meg újra a füzeteimbe, hogy fogalmazzak valamit. A versek viszont mindig is érdekeltek, mert szabadott tudtam mondatokat alkotni. Ezek a posztok olyanok egy kicsit nekem, mint a költemények, és sok esetben úgy jönnek egymás után a sorok, amelynek nincsenek összefüggései.
Éjszakai tollpihék a gyertyafényben nem látják meg árnyékuk.
Ablakot kinyit a tovaszállnak, de hideg fuvallatos éjszaka közepén,
Úgy gondolják: Maradjunk!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése