Sok mindenki arról beszél, hogy mennyire elcseszett egy évet írunk, ami nagyon is igaz, és sajnos hajlamosak vagyunk panaszkodni és mutogatni a kormányra, a Covid-ra, a körülményekre és egymásra, keresni azt, hogy mi vagy ki tette ezt az egészet, ahogy alakul az életünk. Múlt héten éppen a garázs előtt söpörtem el a port és a száraz faleveleket, amikor eszembe jutott a sok évvel ezelőtti pillanat, hogy havat lapátoltam és ugyanúgy takarítottam. Én is szeretnék havat, mert a gyerekeim lassan csak képeket látnak ilyet, de el kell fogadni, hogy nincsen havazás és minden megváltozik körülöttünk. Ha az ember hajlamos panaszkodni és miérteket keresni, akkor hajlamos tenni is, hogy a rosszabb kilátásban keressen egy kis részt, hogy jobb legyen. Ehhez nem kell sokat tenni, csak türelmesebb kell lenni, mert ez sem tarthat örökké, ami most van. Én is abba akartam hagyni az írást és a blogolást, de a napokban figyeltem a körülöttem lévő dolgokra és nyitott szemmel és füllel jártam, majd kaptam olyan impulzusokat, hogy folytassam ez az elkezdett dolgot, amit online naplózásnak is hívhatunk. Ahogy más is változik és gomba módjára szaporodnak az online tartalmak és az influenszerek, akik próbálnak hatást gyakorolni bármelyik platformon, ami lassan oda vezet hosszú távon, hogy nem nagyon lesznek önálló gondolatú emberek csak követők.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése