Elállítódott a bélflórám, amit helyre kell billentenem. Ez volt az első gondolatom, amikor azon törtem magam, hogy miről is szóljon a mai hét mondatom. Az ezt megelőző bejegyzésemhez nem ültem le, hogy tollal írjak, hanem rögtön begépeltem a sorokat, amivel sokkal gyorsabban végezem természetesen. Viszont ismét visszatértem a korábban bevált módszeremhez, amire azt hittem, hogy még sincs szükségem, de tévedtem. Mostanában úgy gondoltam, hogy az olvasásra sincs annyira szükségem, pedig nekiálltam annak a könyvnek, amelyet régóta vártam , hogy nyomtatott formában is a kezembe vehessem Ottlik Géza Hajnali háztetők című könyvét. Régebben a beszédhibám miatt is kellett sokat olvasnom, ami eszembe jutott a napokban és megfordult a fejemben, hogy biztos kell még annyit olvasnom? hiszen szinte teljesen megszűnt (99%-ban) a dadogásom már régóta, és azt az időt másra is tudnám fordítani. Azt észrevettem, hogyha hosszabb időt (két hetet) kihagyok, amikor nem olvasok regényt akkor rosszabbul alszom, nehezen jönnek a gondoltatok az íráshoz, nem tudok kreatívan gondolkodni, a koncentrációm nem tart annyira sokáig és még sorolhatnám, hogy milyen negatív hatásai lesznek, szóval olvasásra is érdemes valamennyi időt szánni, mert érezhetően jó hatással van ránk, és fontos, hogy ebben a zűrzavarban, amit a vírus idézett elő kell valami, ami összepontosítja a figyelmünket akár, amikor olvasunk vagy filmet, sorozatot nézünk, mert mind a kettő kell szerintem, ahogy a zenehallgatás is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése