Rövid, de tartalmas

Tudom, hogy nem annyira érdekes az, hogy nagyobb formátumú füzetbe folytatom a napi bejegyzéseim írását. Kicsit kényelmetlen volt összehúzott betűket vetnem, hogy kiférjen egy oldalra a hét mondat. Azon gondolkodtam, hogy ha magamnak írnám a naplót akkor biztos benne lenne az, hogy az itthoni anyák napja nagyszülők nélkül nem az igazi. Persze így is megünnepeltük, de a bölcsis, ovis és az iskolás műsort nem pótolja, mert akkor mindig készültek valamilyen programmal, ahol körbe ülve az anyukák előtt a gyerekek köszöntötték fel az anyukákat és a nagymamákat. Az ilyeneket úgy mesélték el, mert ilyenkor mindig dolgoztam, és amúgy is ez az édesanyák ünnepe, amely elmondva is nagyon megható volt, és most is az. Úgy gondoltam, hogy ezt a blogot személyesebbé teszem, mert vannak olyan pillanatok, amelyek szépek és említésre méltóak ebben a kaotikus világban. talán azt is elárulhatom, hogy dolgozok egy teljesen másik oldalamon, amelyen reményeim szerint rajzaim is újra láthatóak lesznek, mint azokon az első blogjaimon, amelyeket körülbelül a kétezres évek elején töltöttem fel.