Pünkösd

Ígértem, hogy pünkösdkor valami hosszabb bejegyzést írok, hogy számomra mit jelent és mit üzen az ünnep. Inkább jobbnak találtam, hogyha a napi rutinom sorába illesztem bele, mert nagyon fontosnak tartom azt a koronavírus miatt nincsenek az ünnepek úgy megtartva, ahogy eddig megszoktuk, de otthon, illetve szűk családi körben akárhol egy kicsit elmélkedjünk, hogy leszállt az apostolokra a Szentlélek és adott nekik egy olyan képességet, hogy hirdessék minden nyelven Jézus tanítását. Ezen az ünnepen szívjuk mi is magunkba az elszántságot, kezdjünk neki valami jó dologba. Esetleg alakítsunk ki magunknak egy-egy olyan szokást, célt, jövőbeli programot, ami által valami pozitív változást idézhetünk el magunkba vagy másokba. Kezdjük el nagyon kicsiben és folyamatosan építsünk rá. Ahogy meggyújtjuk a tüzet pár kicsi fával, amitől parázs lesz, amire vigyáznunk kell és azt jó mindig újabb fával megrakni; és ha már elég nagy a parázs, akkor mehet rá több fahasáb, amelynek súlya is van. Gondolom azt, hogy akik olvassák olvassák ezeket az írásaimat megfordult a fejünkben, hogy miért írok, és tudom, hogy sokszor unalmas, amiről igyekszem írni viszont minden napi írás, a visszajelzések, az elrontott mondatok, a kitépett oldalak és még sorolhatnám közelebb visz egy hosszabb, összefüggőbb dolog felé.

(Igaz, hogy csak holnap lesz pünkösd, de ugyanakkor gyereknap is lesz. Ezért nem biztos, hogy lesz időm megírni a hét mondatot. Bár az is lehet, hogy lesz.)